A hivatalos fagyi szezon 2013 óta május 8.-án indul. A tölcsért szimbolizáló római számjegy: V. azaz az ötödik hónap (május), a két gombócot jelölő nyolcas, azaz 8. napján. 2013 óta az akcióhoz csatlakozó cukrászdákban ezen a napon féláron lehet kóstolni a finomságokat.

Lassan egy hónapja tart a szezon, már két komolyabb meleghullámon is túl vagyunk, így már biztosan mindenki beleásta magát a környékén lévő fagylaltozók ilyen- olyan mentes kínálatába.

A lényegre biztosan már mindenki fényt derített:

ételallergiával is lehet fagyizni

Ez tényleg így van. Két éve nyáron az első tejmentesnek árult fagyi kóstolásai után (én kóstoltam, ő pedig még csak anyatejen keresztül ismerkedett a hűsítő nasival)  a fiam tüneteket produkált. Így egy egész nyárra félretettem a fagyizás gondolatát is. Ma már tudom, hogy egyrészt ő az aromákra érzékenyen reagál, másrészt vannak olyan kulcskérdések, amik segíteni abban hogy elkülönítsük a tejmentesnek mondott és a tejmentes és a valóban allergén mentes fagyikat, amik megfelelnek egy- egy adott diétának.

Fontos támpontok:

1., a kézműves fagyi nem azt jelenti, hogy valaki ott keveri ki a kis kezeivel a fagyit. Így gyakran a kézműves fagyizók pultjaiban lévő fagyis ládákon rajta van a pontos összetevők listája. Bátran kérd meg, hogy nézzék meg, kérj összetevő listát!

2., a tölcséreket sem titkos receptek alapján készítik, ha nem tűnnek az eladók elég biztosnak az összetevők tekintetében a tölcsér csomagolását is ki lehet kérni! Kérj összetevő listát!

3., ha túl hamar vágják rá, hogy persze van minden mentes fagyi, inkább kérj összetevő listát

4., a fagyizókban nyáron alkalmi munkát végző diákmunkások nagyon kedvesek, aranyosak, de nem dietetikusak, bátran kérj összetevő listát

5., ne várj nagy csodákat, egy átlag fagyizóban 2-3 féle tejmentes fagyiból választhat, cukros, aromás hideg krémet fogsz kapni, de az is nagyon jól fog esni :-D

5+1., kérj összetevő listát bátran!

Mi idén már többször is szerencsével jártunk, az aktuálisan anyatejen is élő gyerkőc és az alanyi jogon fagyizó gyerkőc sem produkált  tüneteket.

Amit eddig teszteltünk:

- helyi kis fagyizó kiállta a próbát: 2-3 féle gyümölcsfagyija élvezhető

- Szentendrén van kimondottan sok mindenre mentes fagyizó is (Levendula- sok helyen van máshol is az országban) nekünk most a Szamos Múzeum fagyizója esett útba. A mangó kimondottan finom volt!

- Székesfehérváron a gyereknapi forgatagban is kaptunk fagyit- gyereknap volt, fagyi volt, jó volt

- Móron szintén csak úgy betértünk egy fagyizóba, a Fincsi cukiba :-D. Ennyire korrekt összetevő listát régen láttam. Sajnos süti nem volt, amit választhattunk volna, de volt egy, azaz egy darab fajta fagyi, nos azt jól kiválasztottuk, majd jól megettük. Jó volt, jó édes.

- Budapesten a Római part pedig eddig remek helynek mondható, mivel a Két Rombusz Hideg Nyalat árusító hely yeeeeee. A Hideg Nyalatot szerintem idővel minden ételallergiás megismeri, aki nem, az most ismerkedjen meg vele!!!! A Két Rombusz pedig egy igazán hangulatos, kicsit hippi hely, ahova még babásan is be lehet térni.

Továbbá, az Anjuna Ice Pops vegán jégkrémező kis kocsijába is bele lehet futni. Sajnos nem mindig, de remélem most ezt mindenki elolvassa és megrohamozza a Római partot és letelepednek örökké a kis kocsijukkal. Legutóbbi infók szerint van még egy kocsijuk, a Madách téren. Erről a nyalánkságról és lelőhelyeiről Zizi írt részletesen, terveztem is meglátogatni egyszer a helyet, ám mikor elébem jöttek a Rómain, mondanom sem kell megörültem nekik :-D Köszi!

Egy szó mint száz, fagyizni tapasztalataim szerint könnyebben lehet, mint sütit beszerezni! És ez jó hír!

Ezért is imádom a nyarat :-D

A Zöld Kaput még előző életünkből ismerjük. Abból az életből mikor még csak az allergiát ismertük, nem volt az ételallergiának külön jelentése. Amikor még nem csak, hogy rendszeresen futni jártunk, de futó versenyeken  is komolyabb távokat futottunk. Amikor még a bababarátságosság helyett a pálinka kínálat tudott felvillanyozni.

Szóval réges-régen férjem egyik félmaratonja után tértünk be a Zöld Kapuba, aminek a kapuja tényleg zöld, az asztal terítői tényleg piros kockásak, a hangulata pedig a régi Óbuda hangulatát tükrözi. Szerelem lett első találkozásra, így azóta is rendszeresen vendégei vagyunk a csülkök hazájának.

Mostanában akkor választjuk ezt a helyet, ha vendégeinket igazán otthonos, tradicionálisan magyar ízekkel szeretnénk megörvendeztetni. Így volt ez most hétvégén is. Vendégeinkkel egész napos Váras városnézést terveztünk. Remélem a Várkert Bazár élményeit is mihamarabb megoszthatom.

Az egész napos budai városnézés közben itt lakmároztunk és pótoltuk a kalóriákat.

Baba-barátságosság szempontjából Óbuda számos olyan éttermet kínál, ahol válogatott eszközökkel könnyítik meg a kisgyermekes családok dolgát. Itt is mindent meg lehet oldani, a finom ételek oltárán tett apró áldozatokkal.

ETETŐSZÉK van, több is. Szóval ikres családok előre! És ezzel talán véget is ért a kényelmi funkciók listája. Itt kérem valóban megállt az idő Krúdy Óbudáján, ne is álmodjunk szoptatós szobáról, játszósarokról, vagy pelenkázó szobáról.

A már nem etetőszékes gyerekek akár fel is érhetik az asztalt. JÁTSZÓSAROK helyett kártya és egyéb asztali játékokat kínálnak, főként hat éven felülieknek. Viszont a kerthelyiségben való sétálgatás alatt remekül el lehet ütni az időt, míg asztalunkra érkeznek az ínycsiklandozó falatok. A PELENKÁZÁS pedig remekül megoldható az emeleten a tálaló asztalok mellett lévő asztalkán. Télen csúcsidőszakban azért megnézném a vendégek arcát egy- egy komolyabb akció után... Mindezek ellenére a nagyobbacska fiam mindenféle játszósarok nélkül is remekül érezte magát a berendezési tárgyak pl.: régi rádiók felfedezése közben.

A MENÜRŐL: az étlap igen terjedelmes, komoly fejtörést okozhat a választás. Ami miatt viszont most erről a helyről és étlapjukról írok, az az, hogy nem várt módon kezelik az ételallergia jelenségét. Míg korábban legjobb igyekezetem szerint választottam az étlapról, remélve, hogy nem vétünk a szigorú diétás előírásainknak, most jeleztem sajátos helyzetünket és nem várt fordulat következett be.

A LAKTÓZMENTES ételek a tej allergia esetén is fogyaszthatónak tűntek. Sajnos a CSEMEGÉK szekció egy az egyben kikerült a kivonatból. Bár a főételek olyan nagy adagokban kerülnek tálalásra, hogy a "deszike" fogyasztására nem is igen kínálnak módot.

GYEREKMENÜ: nincs és ez nem is olyan nagy baj. Hiszen mint azt az imént jeleztem, az adagok hatalmasak. Csak akkor érdemes kérni a gyerekeknek külön ételt, ha a maradékból kívánjuk a következő három nap élelmezését is megoldani.

VEGAVONAL: Az étlap őszinte, nem csalás, sem ámítás. A vega ételek: Főételek hús nélkül. Vegánok számára nem sok, de egy opció, a grill zöldségtál mégiscsak akad.

A januári hírlevél záporban tudatta férjem munkahelye velünk, hogy kedvezményt biztosítanak a dolgozóknak több csodálatos helyen is és külön kiemelték, hogy a marfűi termál hotel rémisztően (höhöhö) családbarát. Mivel időnk általában mint a tenger, mind nyaralni-pihenni, mind hosszan keresgélni az inetrnetben a legeslegjobb és kedvezőbb ajánlatot, ahol rizstejben és kókuszvajban fürösztenek majd bennünket, rögvest foglaltunk is szállást.

ÉS milyen jól tettük!

A szállás pont azt nyújtja, amit egy 3 csillagos szállásnak nyújtania kell. Az élményt a szállás oldalról néhány öreg róka recepciós bácsi tette igazán kellemessé, ők segítettek bennünket igazán otthon érezni magunkat.

A SZÁLLÁS: a szobában a bababarátosságot az egy darab utazóágy szolgálta. Pelenkázó vagy bármi egyéb babaholmi nem volt, így legalább nem is lett teli zsúfolva a szoba. További pozitívum, hogy konnektor nem volt bébi magasságban, az ablakon nem lehetett kiesni. A szállást nem is részletezném tovább, a szobák típusát tekintve több féle konstrukció lehetséges.

JÁTSZÓSZOBA volt. Kicsit eldugva, néha úgy éreztem büntetésbe vonulok le a gyerekekkel a pinyóba és játszom valamelyik felső vezető gyerekeinek megunt játékaival. Szerencsére a két és félévesem számára még minden újdonság (a nyolc hónaposnak pedig még nem különült el a játék nem játék fogalma, számár még minden megismerendő), így  arra a pár napra, amit ott töltöttünk, rendkívül sok, új élményt nyújtottak számukra a hiányos játékkészletek. Mentségükre legyen szólva a szülők számára is bekészítettek néhány könyvet.

ÉTTEREM nos ezért született meg nem csak ez a poszt, hanem az egész oldal. Ilyen szintű gondoskodást még egyik vendéglátó ipari egységben sem tapasztaltam!

A foglalás során jeleztük, hogy diétás banda leszünk. Írták, hogy semmi gond. Gondoltam, na, majd meglátjuk barátocskáim! Bíztam bennük, így most először mertem otthon hagyni a jól megszokott elemózsiás úti pakkot (tuti kenyér, tuti margarin, tuti felvágott, tuti lekvár, stb.) és pusztán egy doboz rizstejjel indultunk útnak.

A reggelinél mindennek alaposan utána jártak, tudták pontosan, mi a tejmentes, kihozták a csomagolásokat, megmutatták. Este a séf elmondta, miből választhatunk biztonsággal,  igény esetén külön készítettek számunkra menüt. A legmeghatóbb pedig az volt, ahogy a kisfiamnak igyekeztek kedveskedni, és estéről estére újabb kreatív desszerteket szolgáltak fel neki. Biztos vagyok benne, hogy neki is felejthetetlen élmény volt!

(A ételkínálat pedig pont egy 3 csillagos szálloda éttermének megfelelő, nem túl bő, de lehet kedvünkre valót találni a reggeliben, a vacsora pedig éppen eléggé változatos, egy egy fogás pedig kimondottan jó.)

Glutén mentes diéta szerint étkező vendégek kiszolgálásában is járatosnak tűntek. Minden ételnél reflex szerűen elmondták, hogy GM diétába beleférne- e.

Az ebéd kicsit gyenge pontja volt a kiruccanásnak. A fürdő büféjében lehetett napi menüt vásárolni. A menü távolról sem közelített a diétás jelleghez, így az egyéb kínálatból válogattunk. Pontosabban, minden nap kiválasztottuk a sült krumplit.

A PANCSI része pedig így szezonon kívül pont jó volt. Férjemmel felváltva élveztük a wellness szolgáltatásokat. A gyerekmedence kulturált volt. Itt sem ülhetnek bele a szülők a vízbe, csak lábbal mehetnek bele. A kültéri medencéket nem tudtuk megnézni az időjárás miatt, de ebben a három napban a fiúknak pont elég volt a benti kis medence is. Számomra ebben a műfajban még mindig a Gyulai Várfürdő az etalon, eddig még nem találtam olyan helyet ami felvenné vele a versenyt.

A KÖRNYÉK számos egyéb kikapcsolódási lehetőséget nyújt. Mivel mi pont az április hóviharban jártunk ott és a hangsúly a fürdő wellness szolgáltatásain volt, hősiesen bevallom ki sem tettük a lábunkat a szálloda- fürdő komplexumból.

A kényes pizza kérdés. A közeli, korábban (diéta előtti életben) már kipróbált kedvenc rendelős helyeken mindenhol tesznek tejet a pizza tésztába. Kellet egy hely ahonnan lehet mégiscsak pizzát rendelni. Kellett egy pizza, amit meg lehet mutatni a két évesnek, hogy na látod, ez itt a pizza. És nem csak láthatod, eheted is!

Vagy ha az ember a lakásból nem szeretne kimozdulni, de a konyhába sem szeretne bemozdulni, nos akkor van szükség a tutti rendelős helyre.

Egyszer egy egész napos családi kiránduláson voltunk és estére egy vegán ismerősünk jött hozzánk látogatóba. (Magyarul esély sem volt főzicskézni neki). Nos akkor éreztük azt, hogy eljött az ideje, hogy kipróbáljuk az 1 Pizzat.

A pizzák alapvetően tej és tojásmentesek. Bio lisztet használnak, lehet kérni teljeskiörlésűt is. Sajt gyanánt pedig kérhetünk violife-ot is. Tehát pont hasonlítani fog a végeredmény egy pizzához.

Kipróbáltuk. Számomra a teljeskiörlésű tészta már túlzás volt. Violife-ot korábban nem használtam. Ezek után sem lettem nagy rajongója. A négysajtos pizzán számomra már túlzás volt a műanyag műsajt. Vegyes, de inkább keserű szájízzel, enyhe csalódottsággal zártuk az első kísérletet.

Alapvetően megbízhatóak, nagy segítséget jelent, ha pizzára van szükség (otthon) és nincs idő/kedv otthon pepecselni a konyhában. ÉS még VEGÁNok is találnak kedvükre valót a kínálatban!

Nagy hátrány, hogy még Budapesten belül sem szállítanak mindenhova.

Ami pedig újdonság és most fedeztem fel, hogy számos vegán és paleo desszertjük is van. Van olyan is, ami még olajos magvakat sem tartalmaz!

Hmmmm lehet, hogy a hétvégén pizzázunk?!?!?

Ha már az elején ilyen viccesen kezdtük, a végére ezt muszáj ide beraknom, nem hagyhatom internet egy távoli bugyrában :-D :-D :-D

Tudom, hogy sok család országokat szel át autózva a csemetékkel. Nekünk a fővárosból a Viharsarokba eljutni a családhoz bele tud telni akár 5-6 órába is.

Az szokott lenni a stratégia, hogy elindulunk és ahol ébred a gyermek, ott megállunk, ha meg kell állni. Nos, mióta ketten is vannak, a helyzet egyre cifrább.

Tavaly nyáron az éves nagycsaládi összejövetelre igyekeztünk Gyulára. Kecskemétre volt betervezve egy megálló, ám az alvás ritmus úgy hozta, hogy Kecskemétet pont elhagytuk, mikor felébredt a kis utasunk és sürgős megállásra kényszerültünk. Ekkor, teljesen véletlenül tévedtünk be a Fekete Gólya étterembe. Gyanúsan sokan voltak, de nekünk még pont maradt egy parkolóhely.

Pici pihenőt terveztünk pusztán, lévén a Családi programra, ami tulajdonképpen egy 3 napos dínomdánom, érdemes éhesen érkezni. Ráadásul az első találkozó a Fekete Gólyával még azokból az időkből származik, mikor nem mertem, csak úgy betérni bárhová....

A Fekete Gólya étterem tulajdonképen egy szuper rendezvény helyszín. Az étterem mellett kis park, szökőkutas tavacskával, játszótérrel, lovas karámmal található. Míg a fiúk a játszóteret fedezték fel, az én feladatom volt italt rendelni. Na az lett igazán gyanús, mikor megláttam a desszertek között, amit bájosan csak Csemegéknek hívnak, az első sorban, hogy tej és cukormentesnek hirdeti magát egy étek. Nos ezt azon nyomban le kellett tesztelnem! Panna cotta-t adtak kókusztejből. Én addig el sem mertem volna képzelni, hogy ilyesmivel találkozni fogok! Mennyei volt! Azóta is, ha csak betérünk valahova enni, ritkán tudunk tej és egyebektől mentes desszerthez jutni. Na itt volt! És úgy látom  frissülő étlapjuknak folyamatosan részét is képezi egy- egy olyan édesség, amivel ételallergiásoknak is tudnak kedveskedni.

Ekkor elhatároztuk, hogy ide még visszatérünk!

Idén a martfűi tavaszi feltöltődésre (erről itt olvashatsz) direkt úgy terveztük az utat, hogy a Fekete Gólyában ebédelhessünk, pihenhessünk és játszhassunk egy nagyot.

Jelentem két apró gyerkőccel, tej-tojás mentes diétával remekül élvezhető helyt!

Lássuk sorjában:

 Mivel nem volt túl jó az idő, így bent ültünk le. A GYEREKSAROKHOZ közel kaptunk asztalt.A nagy, de jól tagolt belső terem, egyik csücskében van egy jó kis játszósarok. Ez a dobogó szolgálhat esküvőkön színpad gyanánt :-D Körülötte sorakoztak a kisgyerekes családok. Nagyon jó érzés hasonló cipőben járók között ülni! A játszósarok pont jól felszerelt, szépen rendezett volt. A két és fél éves imádta az impozáns  munkagép parkot.

Nem csak a picinek tudtak ETETŐSZÉKET adni, de a kicsinek ÜLÉSMAGASÍTÓT  is. Le voltam nyűgözve. Mióta Matyi már túl nagy az etetőszékhez ez volt az első hely, ahol ilyesmivel találkoztunk.

Van GYEREKMENÜ, kétféle is.  Ezek az ételek kevésbé fűszerezettek és tej és tojásmentesen is el tudták készíteni. Máig bánom, hogy nem fotóztam le a mosolygós burgonyát, na de majd legközelebb!

Gyerekeknek külön evőeszközzel, tányérokkal itt nem készültek. Talán ez volt az egyetlen hiányossága a helynek, hibának nem is mondható.

PELENKÁZÁS: A mozgássérült wc-ben van kialakítva a pelenkázó. Barátságos falmatricák segítik a dolgunkat. Fiaim teljesen el voltak ájulva a falon tündöklő díszes társaságtól. Ami pedig már-már a luxus határait súrolja, nedves törlőkendő, cserélhető pelenkázó alátét és hintőpor is ki volt készítve.

JÁTSZÓTÉR: A kertben pedig, ahogy fentebb már említettem, minden van, ami lenyűgözi a kicsiket. Állatok, szuper, biztonságos játékok és még tavacska is aranyhalakkal, szökőkúttal.

ALLERGIA: itt most még csak a tej-tojás tengelyen kérdezősködtünk. Az volt a tapasztalat, hogy biztosra mennek, egyeztetnek a konyhával, kérésre bármit elkészítenek, kicserélnek a menüben. A KÓKUSZTEJ pedig úgy tűnik állandó tagja a kínálatnak! Így a finom ebéd végén még egy tejeskávét is felhörpinthettem. 

VEGAVONAL: Vannak vegetáriánus étkeik. Általában tejtermékkel operálnak, így vegánoknak nem ajánlott.

Összegezve imádtam a helyet. Kicsi gyerekekkel és ételallergiával is biztonságosan, nyugodtam és kényelmesen lehet itt időt eltölteni! Kötelező megállni, ha nem is egy teljes menüre, de legalább egy  Creme brulée gránátalma raguval-ra, hiszen jelenleg ez a finomság a csemegék tej és cukormentes eleme.

Sziasztok,

 ez a blog azért jött létre, hogy ha ki merészkedsz a konyhádból akkor is biztonságosan mozogj a tej- és esetleg másra is allergiás csemetével.

Két és fél éve élünk ételallergiával. Az első fél évben alig mozdultunk ki a konyhából és a lakásból, majd szépen lassan elkezdtük felderíteni a terepet.  Ezalatt nagyon sokféle hozzáállással találkoztunk a szolgáltatók részéről. A könnyebb és biztosabb választásban szeretnénk segíteni a hasonló cipőkben járóknak.

Szóval most előveszem emlékeimet és megosztom veletek legfrissebb élményeimet is! Persze a tieteket is várom szeretettel!

A kicsi és a pici alvási ritmusától függően változó időközönként találkozhattok újabb infókkal, élményekkel, tippekkel.

Úgy tűnik a tavaszi zsongás számomra a blogolási kedvet hozza meg. Már több éve tervezek blog szerkesztésbe belevágni, de pár napja történtek velem, pontosabban velünk olyan események, ami miatt megérett az elhatározás és megszületett a ki-tchen blog.

Pár éve még a férjemmel kettecskén éltünk és a jól megszokott tavaszi fogyókúránkat kezdtük meg. Ám a megszokott diéta helyett mindketten egyéni étrenddel indultunk. Minden este, mikor a fehérje alapú kis vacsorámat elfogyasztottam és az akkor még csak pasim neki állt a harcosok étrendje szerinti hatalmas zabálásnak úgy éreztem meg kellene osztanom a világgal min megy át az ember lánya, mikor hím párjával együttesen, de eltérő módon diétázik.

Olyan szépek és vonzóak lettünk, hogy menyasszony státuszba kerültem és az eljegyzési családi partink során megmacskásodtunk. Életünk része lett Lizike, a politraumatizált, kötődési zavaros cica lány. Nincs is ennél alaposabb indok a blogolásra, főként, hogy a lelkem leányanya volt és alig két hete élt velünk, mikorra a cica állomány rögtön öt főre duzzadt. Csak a végtelenített kismacska ápolás és gazdikeresés akadályozta meg, hogy bemutassam a kettőből hét főre gyarapodott háztartás életét.

Miután elkeltek a cicusok, belefogtunk a nagy nap szervezésébe. Mindent mi akartunk csinálni és persze, hogy eszembe jutott, hogy nem csak a díszes násznépnek, de az egész világnak érdemes volna megmutatni a remekeket.

Az esküvő szervezés is nagy siker volt, olyan jól mentek az előkészületek, hogy az oltár előtt már hárman álltunk. Pszichológus kismamaként egy majdnem zökkenő mentes várandóság számtalan témát kínált, de még mindig beértem a babanapló lelkes írogatásával.

Három hónapja voltunk a hivatalos papírok szerint is család, mikor személyi állományunk három főre bővült, megszületett az első fiúcska. Életének körülbelül a nyolcadik napján kezdődött a kálvária. Első pillantásra hasfájásnak tűnhetett volna, de ha az pusztán a méltán hírhedt colika lett volna, biztos vagyok benne, hogy kihalt volna az emberi faj. A bélgyulladás ugyanis irtózatos kin a picinek és a családnak is.

Hihetetlen intuícióm segített bennünket: a környéken fellelhető gyermekorvos palettából sikerült pont egy gasztroenterológ szakvizsgával és remek jó tapasztalattal rendelkező szuper doktor nénit kiválasztani. Így a kicsi három hetes korára már meg is lett a tünetekből felállított diagnózis: TEJALLERGIA.

Mivel nem szimpla allergiáról volt szó, kb. 8 hónap kellett mire összeállt a kép, és kialakult a diéta: tej és persze marhahús, tojás, szója, olajos magvak, citrusfélék, paradicsom, tengeri hal.

Mivel szoptattam az én sorsom is megpecsételődött. Aki ételallergiás babát szoptat, nevel, ismeri a történetet innentől: beszűkült étrend és élettér, folyamatos vívódás, hogy már megint mi "rosszat" ettem meg?, mivel kínzom a gyereket? folyamatos címkeböngészés, folyamatos felvilágosító tanfolyamok a családnak, a férj nyugtatása, hogy kinőheti, ehet majd még krémest a gyerek az életben (nagyon reméljük). Szóval pokol. Ám rengeteg tanulással, figyeléssel, önfegyelemmel egészen élhetővé váltak a mindennapok.

(és! közben számos szuper ételallergiával élő illetve vegán életmódot folytató közösség részese lehettem)

Megtanultam beszerezni a jó kenyeret, kiismertem magam a növényi tejek világában, lemondtam csokiról, megszoktam a karob por ízét, lett bejáratott bioboltunk, rájöttünk, hogy a kölesből szinte bármit lehet csinálni, a cukkini tulajdonképpen csoki torta alap. Mára már van kenyér sütőgép és a magtejet is itthon gyártjuk, bármikor összedobok egy kis felvágottat. Bármit el tudunk készíteni minden mentesen. Idővel a családi összejövetelekbe is be nyomultak a tejmentes, sokszor vegán ételek.

Ami pedig mindannyiunkban közös: bújjuk a blogokat, hogy megtanuljuk elkészíteni az ételeinket. (Két és fél év alatt nem találtam olyan házhoz szállító céget, aki rendszeresen tudna nekünk megfelelő ételt hozni, tehát nincs menekvés, maradt a mindennapos konyhai robot.)

Aztán eljött a nyár. Az első nyáron csak apartmanba mertünk nyaralni menni, nem mertem olyat megenni, aminek nem olvasom el az összetevőit, vagy nem én csináltam. Végtelenített mennyiségben fogyott a natúr csirke sült krumplival.

Aztán véget ért a szoptatás. A kicsi étkezését könnyű volt felügyelni.

Ekkor jött a kistesó, kis korkülönbséggel. Nem volt kérdés diétával indítunk, jól tettük. Terheltük kicsit anyatejen keresztül ezzel- azzal, de inkább maradt a diéta.

Pihenésre vágytunk, aminek fő eleme az lett, hogy ne kelljen az ételre ügyelni. Ezért jön létre most ez a blog, hogy azok a helyek: éttermek, cukrászdák, büfék, szállodák, programok is bemutatásra kerüljenek, amiket ételallergiások, családok ételallergiás kisgyerekkel bátran látogathatnak. Olyan helyeket is be fog mutatni a blog, melyeknek nem ételallergiás családok kiszolgálása a fő profiljuk (mert abból bizony nagyon kevés van), de jól teljesítenek!

Jó ki-kapcsolódást a konyhából mindenkinek!

Ki-tchen